A járműészlelés és az automatikus rendszámfelismerés (ANPR) világában az aranyszabály egyszerű: ha pislogsz, veszítesz. A pontos triggerelés dönti el, hogy az ANPR-projekted sikeres lesz-e vagy sem. Túl sok kihagyott jármű, és bevételtől esel el. A téves pozitív találatok bonyodalmakhoz vezethetnek, és a pontosság biztosításához szükséges extra manuális ellenőrzések időbe és pénzbe kerülnek.
Ezért e hibák elkerülése az ANPR-alapú forgalomfigyelő kamerák pontos triggerelésével a forgalomfelügyeleti rendszer megfelelő működtetésének legkritikusabb része. Az utóbbi időben azonban az ANPR kameragyártók szoftveralapú triggerelési lehetőségeket kezdtek kínálni a termékeikben. Ezek a virtuális triggerek meglehetősen innovatívak, és kevesebb mozgó alkatrészt igényelnek a rendszámfelismerő kamerában. De ha ez így van, és a szoftveralapú rendszámrögzítési megoldások jelentik a jövőt, miért beszélünk lézeres triggerelésről?
Miért számít a pontos triggerelés…
Kétségtelen, hogy a lézeres trigger egyik legnagyobb előnye, hogy teljes mértékben hardveralapú. Miért számít ez? Képzelj el egy koromsötét éjszakát, amely néhány méterre csökkenti a látótávolságot. Megfelelő (fény)viszonyok nélkül a virtuális triggereket használó rendszámfelismerő kamerák elkezdik nem észlelni a közeledő járműveket. Más szóval, nem képesek pontosan végrehajtani az ANPR funkciókat. És már egy 1%-os visszaesés az észlelési arányban is súlyos következményekkel járhat.
Automatikus észlelés nélkül kézi adatbevitelre van szükség, ami könnyen hibák lavinájához vezethet. Például napi 5,000 járművel számolva ez az 1%-os csökkenés 50 észrevétlen autót jelent. Mi van, ha ezek közül az egyik kihagyott autó nem fizette be az útdíjat? A jogsértést bizonyító megfelelő fotó nélkül a hatóságok nem tudják elküldeni a csekket a jármű tulajdonosának. Ha a bírság 50 USD, és az észrevétlen 50 autóból csak öt nem fizette be az útdíjat, az még így is több mint 90,000 USD éves veszteséget jelent. Ez két rendőrautó ára okos forgalomfigyelő kamerákkal. Emeljük tovább a tétet. Mi van, ha a kihagyott jármű gyermekrablásban vett részt, és a felkutatása az első számú prioritás?
…És miért a lézeres trigger még mindig a legjobb
A lézer ezzel szemben gyakorlatilag tévedhetetlen. Amikor észlel egy autót, azonnal jelet küld a kamerának, hogy készítse el a képet és indítsa el az ANPR folyamatot. A technológia a lehető legegyszerűbb. Vegyük példaként a spot lézert, a leggyakrabban használt triggerelési módszert. Mindössze egy adóra van szükség, amely kibocsátja a lézersugarat, és egy vevőre, amely elkapja, ahogy a fénysebességgel visszaverődik a talajról. Ezekkel elegendő adat áll rendelkezésére ahhoz, hogy kiszámítsa, mennyi időre és milyen távolságra van szüksége a lézersugárnak, hogy elérje az út felületét. Ha a sugár a beállított időnél gyorsabban tér vissza a lézerszenzorokhoz, az azt jelenti, hogy valami akadályozza. Ennek közvetlen következményeként a kamera megteszi a szükséges lépést.
A távolságkalkuláció a rendszámfelismerő kamerák telepítése során is jól jön, különösen a portálokra szánt, felülnézeti modellek esetében. Lézertechnológiával a telepítők meg tudják határozni, hogy a kamera a megfelelő irányba néz-e, vagy további döntésre van szükség ahhoz, hogy az alatta haladó forgalomra fókuszáljon. Egyszerűen fogalmazva: ha a telepítők helyesen állítják be a kamerát, az soha nem fog semmit sem elmulasztani.
Pontlézer vs. lézerfüggöny
El kell ismerni, a pontlézer áldás lehet a járműérzékelésben. Ugyanakkor van egy komoly gyengesége: csupán egy apró pont az úton. Ha egy jármű letér a sáv közepéről, a lézersugár elvétheti, és nem történik meg a triggerelés. A kamera beállítása – még ha a telepítők ezt távolról, jelentős időveszteség nélkül végzik is – így is okoz némi leállást és extra költségeket. És ezt a telepítők egyszerűen nem engedhetik meg maguknak – különösen akkor, amikor az idő és a pontos rögzítés a legfontosabb.
Egy lézerfüggöny telepítése elméletileg megoldhatná ezt a problémát. Ebben az esetben több tükör veri vissza a sugarat oda-vissza, létrehozva egy láthatatlan, de átjárható falat. Ez garantálja a kívánt 24/7 triggerelést, bármi is történjen. Van azonban egy bökkenő: a tükrök. Az egy dolog, hogy a tükröket időnként be kell állítani, sőt, időről időre cserélni is.
Azoknál a forgalomfigyelő kameráknál, amelyeknek hosszú ideig, karbantartás nélkül kell ellenállniuk a szélsőséges körülményeknek, az olyan mozgó alkatrészek, mint ezek az apró tükrök, meghibásodási kockázatot jelentenek. Még a porszemek is gondot okozhatnak, megakadályozva, hogy a lézersugár oda-vissza pattogjon a tükrök között. Sajnos az eső nem tudja megtisztítani a tükröket, így az útfenntartó csoportoknak nincs más választásuk, mint felkeresni a lézerfüggönnyel felszerelt portáltartót. És csak ezért sávokat lezárni rémálom mindenkinek: a forgalom hosszú órákra megbénul, miközben az útüzemeltetőknek sokat kell fizetniük az útmunkákért.
Más szóval, egy pontlézer ugyan elvéthet néhány járművet, de nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, és könnyen kalibrálható a kívánt ANPR eredmények eléréséhez. Arról nem is beszélve, hogy a lézerfüggönyökkel ellentétben, amelyeket külön kell telepíteni, a pontlézerek könnyen integrálhatók magába az ANPR kamerába is.
Egyesített erővel: Én vagyok Captain Vidar!
Bármilyen egyszerű is a lézeres triggerelés, a fő probléma az, hogy gyakran két különálló eszközt igényel: egy pontlézert és egy ANPR kamerát. Nem kell rakétatudomány ahhoz, hogy belássuk: két eszköz karbantartása több pénzbe és időbe kerül. És látva, milyen kevés alkatrészből áll egy pontlézer, magától értetődő következő lépésnek tűnt az egyik integrálása a másikba. Ez az ötlet összhangban volt az Adaptive Recognition filozófiájával, mivel folyamatosan arra törekszünk, hogy a legjobbak legyünk a legmegbízhatóbb és leggazdaságosabb megoldások nyújtásában az ANPR és a forgalomfigyelő kamerák piacán. Az eredmény a Vidar, az iparág első forgalomfigyelő kamerája beépített lézeres triggerrel.
A skandináv mitológia néma istenéről elnevezett Vidar valóban az utak néma őrzője, hatalmas erővel és egy sas szemével. Minden Vidar két, teljes mértékben testreszabható, szoftveralapú triggerrel van felszerelve, mégpedig a virtuális hurokkal és a Plate Finderrel. A csúcskategóriás Vidar modellek azonban a régóta vágyott, magába a kamerába épített lézertechnológiát kínálják. A fedélzeti lézerszenzorokkal a forgalomfelügyeleti rendszerek üzemeltetőinek soha nem kell bajlódniuk két különböző gép beüzemelésével ahhoz, hogy egyszerre élvezhessék a nagy teljesítményű ANPR-t és a lézertriggert. Vidar két különálló CPU-jának köszönhetően az egyik processzor az általános funkciókat és a hardvert, például a lézerszenzorokat kezeli. Ezzel egy időben a másik kizárólag az ANPR-rel kapcsolatos folyamatokat végzi. Az eredmény gyorsabb reakcióidő és – ami a legfontosabb – nagyobb megbízhatóság.
A Vidar beépített lézertriggerével a járművek rögzítése gyerekjáték. De a másik két ANPR-szoftver-alapú triggerrel még jobb.
Kérdése vagy érdeklődése van? Az út minden lépésénél itt vagyunk, hogy segítsünk:
